A munkahelyi öltözetek formái
• Egyenruha. – A szervezet és a tevékenység egyidejû felismertetését szolgálja.
• Formaruha. – A szervezet arculatának kifejezése.
• Termékvédõ ruha. – A terméket védi a környezeti hatásoktól.
• Munkaruha. – A Munka Törvénykönyve „Szociális juttatások” címû fejezetében, a 165. § (2) pontban a következõket tartalmazza:
„Ha a munka a ruházat nagymértékû szennyezõdésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató a munkavállalónak munkaruhát köteles biztosítani.” A törvény a munkaruha juttatás kötelezõ eseteit fogalmazza meg, ezért az erre vonatkozó további szabályozást is célszerû a kollektív szerzõdésben
rendezni. Ebben nevesíteni kell azokat a munkaköröket, amelyek munkaruha juttatásra jogosítanak, milyen ruhafajták adhatók, mennyi azok kihordási ideje, munkaviszonyba lépéstõl számítva mely idõponttól jogosult rá a munkavállaló.
• Egyéni védõeszköz. – Fejvédõk, arcvédõk, szemvédõk, hallásvédõk, védõruhák, védõkesztyûk, védõ-lábbelik, leesés elleni védõ eszközök. Az egyéni védõeszközök és a munkaruhák (e szempontból, bármely ruházat is ide értendõ) juttatásának szabályai tapasztalataink szerint nem eléggé ismertek a munkáltatók és a beszállítók körében, ezért a cikkünkben közölt táblázat a fennálló különbségek áttekintését segítõ összeállítást tartalmaz.
Minek alapján dönthetõ el, hogy munkaruha vagy védõruházat szükséges-e egy adott munkahelyen?
• a kockázat értékelése (tény, hogy a kockázatok makacs dolgok!) és
• a munkabiztonsági szaktevékenység.
A tapasztalatok szerint a gyakorlatban a munkaruha vagy egyéni védõeszköz közötti döntést befolyásoló tényezõk a következõk:
• közbeszerzési pályázat (tény, hogy a munkáltatók esetenként teljesíthetetlen igényt támasztanak),
• a munkavállalók pozíciója (tény, hogy az ember – a dolgozó – perspektívái rövidtávúak),
• érdekképviselet (tény, hogy a munkáltató és a munkavállaló érdeke gyakran nem esik egybe, az érdekellentétek mindig megmaradnak).
forrás: www.omikk.bme.hu
• Egyenruha. – A szervezet és a tevékenység egyidejû felismertetését szolgálja.
• Formaruha. – A szervezet arculatának kifejezése.
• Termékvédõ ruha. – A terméket védi a környezeti hatásoktól.
• Munkaruha. – A Munka Törvénykönyve „Szociális juttatások” címû fejezetében, a 165. § (2) pontban a következõket tartalmazza:
„Ha a munka a ruházat nagymértékû szennyezõdésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató a munkavállalónak munkaruhát köteles biztosítani.” A törvény a munkaruha juttatás kötelezõ eseteit fogalmazza meg, ezért az erre vonatkozó további szabályozást is célszerû a kollektív szerzõdésben
rendezni. Ebben nevesíteni kell azokat a munkaköröket, amelyek munkaruha juttatásra jogosítanak, milyen ruhafajták adhatók, mennyi azok kihordási ideje, munkaviszonyba lépéstõl számítva mely idõponttól jogosult rá a munkavállaló.
• Egyéni védõeszköz. – Fejvédõk, arcvédõk, szemvédõk, hallásvédõk, védõruhák, védõkesztyûk, védõ-lábbelik, leesés elleni védõ eszközök. Az egyéni védõeszközök és a munkaruhák (e szempontból, bármely ruházat is ide értendõ) juttatásának szabályai tapasztalataink szerint nem eléggé ismertek a munkáltatók és a beszállítók körében, ezért a cikkünkben közölt táblázat a fennálló különbségek áttekintését segítõ összeállítást tartalmaz.
Minek alapján dönthetõ el, hogy munkaruha vagy védõruházat szükséges-e egy adott munkahelyen?
• a kockázat értékelése (tény, hogy a kockázatok makacs dolgok!) és
• a munkabiztonsági szaktevékenység.
A tapasztalatok szerint a gyakorlatban a munkaruha vagy egyéni védõeszköz közötti döntést befolyásoló tényezõk a következõk:
• közbeszerzési pályázat (tény, hogy a munkáltatók esetenként teljesíthetetlen igényt támasztanak),
• a munkavállalók pozíciója (tény, hogy az ember – a dolgozó – perspektívái rövidtávúak),
• érdekképviselet (tény, hogy a munkáltató és a munkavállaló érdeke gyakran nem esik egybe, az érdekellentétek mindig megmaradnak).
forrás: www.omikk.bme.hu